Az adaptív tanulási útvonal alkalmazásakor a tanulók egyéni útvonalat követnek. A kezdet minden tanuló számára ugyanaz, de attól függően, hogy sikeresen megoldanak-e egy feladatot, feljebb lépnek, és egy nehezebb feladatot kapnak, ha pedig nem sikerül megoldaniuk a feladatot, akkor egy könnyebbet. Így a bejárt útvonal a tanulók igényeihez igazodik.
Egy adaptív útvonalon belül több nehézségi szint is létrehozható, jellemzően 1-5 nehézségi szinttel dolgozunk. A nehézségi szintek száma a tantervtől és az átadandó tudástól, de főként a tanárok akaratától függ. Természetesen lesznek olyan adaptív útvonalak, ahol csak 1, 2 vagy 3 nehézségi szint szerepel, de lehetnek olyanok is, ahol 5 nehézségi szint van.
Az adaptív útvonalak alkalmazásakor nem új tananyagot vezetünk be a tanulóknak, inkább maga az útvonal felépítése feltételezi, hogy adottak a tanulók már találkoztak a tananyaggal, a szükséges ismeretekkel, már valamilyen szinten elsajátították, csak annak elmélyítését és gyakorlását lehet ismételni kell elmagyarázni és tisztázni.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy adaptív útvonal esetén a diát alapvetően csak akkor kell megoldani, ha feladatokat kap. Ha nem sikerül megoldani egy feladatot, akkor kap egy segítő feladatot, ha itt is nehézségekbe ütközik, csak akkor segítünk neki elméleti háttéranyaggal és segítő kérdésekkel, videóval stb. Ezekről majd később írunk.
A tanuló a könnyebb feladatoktól halad a nehezebbek felé, a gyakorlatban az egyén a feladat megoldásának sikerességétől függően lép feljebb vagy lejjebb a szintek között.
Ha a tanuló nem tud megoldani egy feladatot, a tanár elmagyarázza a helyes megoldást.
Ezután a tanuló mindig egy könnyebb feladatot kap. Ha azonban a tanuló segítség nélkül oldja meg
és egy feladatot, akkor egy nehezebb feladatot kap.